Mi úgy láttuk, hogy ismét remekül sikerült a Csipetke tábor. De hogyan vélekednek erről a diákok, a csipetkék? Ez itt olvasható Fenyvesi Amina Jázmin 9.F osztályos tanulónk tollából.

„Csipetke tábor – három nap, ami összekovácsolt minket!”

2025.augusztus 25–27. között volt szerencsém részt venni a Csipetke táborban, amit a VSZC Öveges József Technikum és Kollégium szervezett a leendő 9.-eseknek. A tábor célja az volt, hogy megismerjük egymást, az iskolát, a kollégiumot, Balatonfűzfőt és persze a tanárainkat is – de mindezt sokkal lazábban, mint ahogy azt egy iskolai napon elképzelnénk.
Már az első nap izgalmasan indult: reggel a regisztrációnál a nagyobb diákok segítettek eligazodni. Miután mindenki megkapta a kis „csipetkés” fehér pólóját, elfoglaltuk a szobáinkat a kollégiumban, és máris indult a program! Csapatokba osztottak minket, és délután egy szuper Fűzfő-túra vetélkedőn vettünk részt. Különböző állomásokon kellett feladatokat megoldani – volt pl. lufiborotválás, kvíz, szövegértés, mindenféle vicces és kreatív kihívás. Minden csapat pontokat gyűjtött, szóval volt egy kis versenyszellem is. 

Este sem unatkoztunk: vacsora után a Vágfalvi Ottó Művelődési Házban táncoltunk, tornáztunk, majd a kollégiumban folytattuk a vetélkedőket – nagyon jó hangulatban telt az este! A második nap reggelén lesétáltunk a Föveny strandra. Az időjárás nem volt túl kegyes, a víz elég hideg volt, így inkább a szárazföldi programokat élveztük. Volt sorjáték, logikai feladat, és még egy rendőrségi és egészségügyi bemutató is, ami szerintem mindenkinek nagyon tetszett. Este még mindig tele voltunk energiával: az iskola aulájában versenyeztünk, logikai feladványokat oldottunk meg, és rengeteget nevettünk.

Az utolsó nap kicsit nyugisabb volt, de legalább annyira élvezetes: kézműveskedtünk az iskolában, ahol kiderült, kinek van művészethez jó vénája, és kinek inkább máshoz. Ebéd előtt jött a nagy pillanat: kihirdették, melyik csapat szerezte a legtöbb pontot a három nap alatt. A győztesek jutalma egy óriási pizza volt – szerintem mindenki egy kicsit irigyelte őket, de közben örültünk is nekik. Délután három óráig kellett elhagynunk a kollégiumot, és bár jó volt hazamenni, egy kicsit szomorú is voltam, hogy vége lett. Ez a három nap nagyon sokat adott: új barátokat szereztem, jobban megismertem a leendő osztálytársaimat és tanáraimat, és mindezt vidám, kötetlen hangulatban. Sokkal jobb így megismerkedni, mint az iskolapadban, órák között!
Én biztosan nem fogom elfelejteni a Csipetke tábort – remélem, jövőre én segíthetek majd a következő kilencedikeseknek eligazodni, ahogy most nekünk segítettek!

Köszönjük a szervezőknek, támogatóknak, oktatóknak és diákjainknak!
az Öveges Vezetősége